Ez nagyon is jellemző példa. Bár még örülhet ez a fiatal, hogy alkalmazzák egyáltalán. A mai fiatalokat leginkább kihasználják, felveszik őket próbaidőre, nem jelentik be, mert így nem kell utánuk járulékokat fizetni. A próbaidő letelte után a munkáltatók kitalálnak valami elfogadható indokot, hogy miért nem voltak megelégedve a munkájával, és jöhet a következő áldozat a próbaidőre. Jól ki van ez találva!
A vállalkozókról csak annyit, hogy nem csodálkozom azon, hogy nem jelentik be az alkalmazottakat vagy esetleg csak minibálbérre. Ha ma valaki vállalkozó akar lenni Magyarországon, annak szerintem nincs ki a négy kereke.
Elnézést, hogy hozzászóltam, ha nem tetszik akkor ki lehet törölni.

A leírt eset a munkahelyi pszichoterror, vagy mobbing jellegzetes példája.



Nehéz különbséget tenni a mindennapos súrlódások és a munkahelyi mobbing között.

Az iskolában eluralkodott erős érzelmekkel kísért feloldatlan ellentétek miatt az irigység, gyűlölet, elégedetlenség negatív érzelmek kitűnő táptalajt biztosítanak a hatalmát fitogtató és féltő főnök számára ahhoz, hogy munkatársait a kiközösítés, kirekesztés, a rosszindulatú agresszív támadásokkal készítse ki.

A dátum szerint jó néhány év eltelt már a leírt esemény óta, de ha az érintett iskolában azóta is a megnevezett személy az igazgatónő, nem valószínű, hogy az ellenséges és etikátlan kommunikáció csak úgy magától búcsút intett volna.



Bármilyen erős és dinamikus is valaki a hosszútávú negatív élmény rossz hatással van az elszenvedő személyiségére. A megaláztatásokat, a stresszt, az agressziót egyre kevésbé viseli és felőrlődhet. Beilleszkedési zavarok, depresszió, bizalmatlanság idegesség lesz úrrá az érintett személyen.